A termodinamika viszonyát a mechanikához a statisztikus mechanika és
fenomenologikus egyensúlyi termodinamika vagy esetleg a kinetikus
elmélet és a klasszikus lokális egyensúlyi kontinuumok viszonylatában
szoktuk leggyakrabban elképzelni. Azonban létezik egy másik oldal,
amikor a viszony nem mikro-makro, és a fejlődési, vagy
mozgásegyenletekre vonatkozó termodinamikai megszorításokat kell
megértenünk. Az utóbbi évtizedekben ez a problémakör a termodinamikai
egyensúly illetve a lokális termodinamikai egyensúly meghaladására
vonatkozó intenzív kutatásokra és számos hatékony és érdekes módszer
kidolgozására vezetett (pl. a hidrodinamikában, rugalmasságtanban,
reológiában, hővezetés elméletében, stb.). Ezeknek a módszereknek a
próbaköve az, hogy a legjobban ismert fizikai elméletre, a klasszikus
(kontinuum) mechanikára is alkalmazhatóak-e.
Az előadásban áttekintem a fő elvi kérdéseket és megmutatom, hogyan
használható a termodinamika második főtétele (gyengén) nemlokális és
nemegyensúlyi anyagfüggvények vagy akár fejlődési egyenletek
levezetésére. Az általános módszer alkalmazását a
Ginzburg-Landau-egyenlet, a nemrelativisztikus Korteweg-folyadékok és
az elsőrendű relativisztikus disszipatív folyadékok példáján
szemléltetem.